Gyakran Feltett Kérdések
Hogyan viszonyuljak ahhoz, hogy a gyerekem elmarad a többitől, s fejlesztésre szorul? Nagyon nehéz feldolgozni azt, ha egy családba sérült, fejlesztésre szoruló gyermek születik.
Elkerülendő tipikus hibák:
1. bűnbakkeresés (a férjem családja is olyan furcsa, biztos onnan ered a probléma)
VÁLASZ: az Önök közös gyermekét lehetőség szerint közösen, egymást segítve, egymással egyet értve kell most intenzíven megsegíteni,- hogy behozza a lemaradásait, utolérje kortársai szintjét, megállja a helyét majd az iskolában, ill. az életben.
2. halogatás (az orvos azt mondta, kinőheti még)
VÁLASZ: A BHRG Alapítványban 8-10 éves gyerekeket is vizsgálunk, akiknek az anamnézisében sok korai tünet szerepel, a szülők nem vették akkor komolyan ezeket az eltéréseket, halogattak, nem megfelelő fejlesztésekre vitték el, ill. nem volt elég intenzív és szakszerű a fejlesztés.
3. ellentámadás (mit akar ez az óvónő azzal, hogy a gyerekem nem ül meg két percnél többet helyben és nem hajlandó rajzolni? Mozgékony, és más érdekli. Törődjön a maga dolgával…)
VÁLASZ: az óvónő a sikeres iskolai beválás rizikótüneteit sorolta fel. Egy vizsgálatot megér,- hogy kiderüljön, az eltérő tünetek oka organikus (akkor a TSMT-HRG-terápiák javítanak az állapoton) vagy pszichés, vagy pedagógiai (akkor azokba a továbbvizsgálási irányokba kell elmenni.)
4. kontroll-igény (A héten négy neurológusnál jártunk, már be vagyunk jelentve két természetgyógyászhoz, és a szomszéd ismer egy jó logopédust, az is meg fogja nézni, szükségem van ezekre a szakemberekre…)
VÁLASZ: a vizsgálatok és az azonos vagy a különböző szakemberekkel történő konzultáció önmagában nem fog a gyermek állapotán javítani. organikus eredetű eltérő fejlődés esetén nemcsak a tanácsadást kell mérlegelni,- magának a gyereknek is direkt terápiás ingert kapnia. Ilyen a TSMT-HRG-terápia.
5. depresszióba esés (miért vagyok én ilyen szerencsétlen, hogy nekem semmi sem sikerül?)
VÁLASZ: az Ön gyerekének most az Ön aktivitására, erejére, határozottságára, szeretetére és a problémája elfogadására van szüksége. A depresszió egy negatív megküzdési stratégia, senkinek sem ad semmit. Önmaga előtt mint szülő fel kell majd tenni a kérdést: megtettem-e (aktívan) mindent, amit csak tehettem, hogy a gyerekem állapota javuljon? Tehát: BHRG vizsgálat, és ha az organikus eredet igazolódik: TSMT-HRG-terápiák.
6. túlfejlesztés (Rendben, meg fogom oldani, apait-anyait beleadok, minden problémájára minden szóba jöhető fejlesztést intenzíven meg fogok szervezni neki. Hétfőn-csütörtökön megyünk masszírozásra és természetgyógyászhoz, kedden zeneterápia, logopédia, szerdán bébiúszás és gyógylovaglás, szombaton pedig gyógypedagógus jön házhoz. De elég érdekeseket olvastam a BHRG Alapítvány weblapján, azt is be kéne iktatni. Hívom is őket egy vizsgálati időpontért).
VÁLASZ: a terápiás kínálat nagy; az a kombináció fog segíteni, amit az Ön gyereke tüneteinek megfelelő mennyiségben, ismétlésszámban és a napi-heti sorrendet helyesen eltalálva fog egy gyakorlott szakember beállítani. Ha a terápiák túl nehezek, túl intenzívek (túladagolás, túlingerlés) vagy épp könnyűek és keveset kap a gyerek (alulterhelés),- nem fognak változást okozni. Akkor várható javulás, ha a fokozódó terhelés elvét alkalmazva a gyerek inger-feldolgozó képességét és a szülő energiáit beosztva, rendszeres szakember-kontroll mellett történik a terápiák hatékony kombinációja. Ezt végzik a BHRG Alapítvány munkatársai.
7. eltérő szemlélet a terápiával kapcsolatban otthon. (Mit kínzod a gyereket ezzel az otthoni tornával? Látod, hogy unja, nincs kedve csinálni. Szerintem amúgy sincs baja a gyereknek, csak te fújod fel a problémát. Nekem ebből elegem van, hülyeségnek tartom, nem fogok segíteni)
VÁLASZ: valószínűleg a hárító, lebeszélő házastársnak nem volt olyan közvetlen élménye,- amiben azt kellett volna feldolgoznia: ha közeli hozzátartozóm bajban van (jelen esetben az eltérő fejlődés tüneteit mutatja) akkor közös hosszú távú érdek az,- hogy ezt a másságot célirányos, személyre szabott terápiával csökkentsük. Ahogy egyértelmű az,- hogy magas láz esetén lehet terápia pld. egy hűtőfürdő is (akkor is, ha a gyerek tiltakozik) vagy egy 6 hétig fekvőgipszben levő lábat akkor is tornáztatni kell a gipszlevétel után, ha kicsit fáj, fárasztó vagy unalmas,- úgy a TSMT-HRG-terápiákat is végig kell csinálni,- a gyerek nincs abban az állapotban, hogy a kiszállási kísérleteinek feltétel nélkül engednünk kellene. Közösen gyorsabban, könnyebben lehet eredményt elérni.
8. bizonytalanságok (végül is jól beindult a gyerek fejlődése erre a TSMT-terápiára, de most mondta a szomszéd, hogy ő ismer egy amerikai mozgásfejlesztő módszert, semmit se veszítek, ha oda is beíratom, ott legalább nem nekem kell gürcölni vele, el is mehetek az óra alatt vásárolni, vagy intézhetem a telefonjaimat. Menjen együtt mindkettő fejlesztés!)
VÁLASZ: a TSMT-HRG-terápiák akkor ígérnek javulást, ha a terápiás idő alatt a megadott intenzitás történik. Ahogy nem szerencsés az olvasástanulási módszereket keverni, ahogy a magyar konyhához nem használunk thaiföldi fűszereket, ahogy a karatézó sportoló nem balettozik (mert azt mondta valaki, milyen szép sport is az) – úgy szakmailag nem indokolt a laikus szomszédra hallgatni, ha Önök azt szeretnék,- hogy minél nagyobb eredményt érjenek el, minél rövidebb idő alatt…
9. 3 hónap intenzív gyakorlás után úgy látom, beindult a beszéd és sokkal aktívabb. Bár előírták a heti 5 tornát,- én már elfáradtam, nem fogok csak 2-3-at csinálni vele. Úgysem tudják leellenőrizni.
VÁLASZ: a nehezen beindított fejlődéshez továbbra is rendszeres ingertöbbletre van szükség,- ha csökkenti az előírt terápiás adagot,- le fog lassulni a fejlődés, s mivel még nem szilárdultak meg a kijavított készségek,- akár visszaesés is előfordulhat.
10. Hallottam jókat a BHRG Alapítványról és a TSMT-HRG-terápiákról, de ők messze vannak és viszonylag sokba kerülnek. Itt két utcányira van egy szimpatikus fejlesztő pedagógus, azt mondta, ő is ismeri a TSMT-t, már 2001-ben végzett ilyen tanfolyamot,- ő olcsóbban megszámítja, házhoz jön, nekem ott sem kell lennem.
VÁLASZ: Ön vajon melyik hirdetés feladóját választaná a saját adóbevallásának elkészítőjének: aki 2001-ben végzett (s nem derül ki, azóta járt-e újabb adóbevalló tanfolyamon) de olcsón megszámítja /számla nélkül/, vagy azokat a szakembereket,- akiknek a munkahelye tartja az adóbevalló tanfolyamokat minden évben (az össze módosítással, naprakész infó-átadással)? Javaslat: ha fizet érte, válasszon a legjobb szakemberek körül és személyesen legyen ott, ellenőrizze: mi is történik, tegyen fel kérdéseket és mérlegelje a válaszokat!!!

Mit érdemes átgondolni, ha a gyermek felzárkóztatásra szorul?

A pontos diagnosztika megszerzése és megértése fontos (érdemes megkérdezni a vizsgáló szakembereket a vizsgálat után, illetve elolvasni szakkönyveket, mert a leírás alapján külső szemmel mérlegelve egy kicsit könnyebb megérteni, elfogadni a problémát, mérlegelni a kilátásokat).
Ha megvan a tünetek sorba szedése, a súlyosság mérlegelése, illetve egy komplex vizsgálat után a diagnózis, akkor nincs értelme még 5–10 másik szakembert igénybe venni a kontrolláláshoz.
Hol, ki lesz az a hiteles fejlesztő szakember, akinek lesz tekintélye a szülő előtt, akinek a szülő el tudja fogadni a szakmai irányítását, véleményét, akitől mer kérdezni? Most őt kell megtalálni. Nem lehet „több vasat a tűzben tartani”, meg kell tanulni valahová odatartozni, kooperálni, határidőket, feladatokat végrehajtani.
Fel kell mérni a család erejét (érzelmi, időbeli, hitbeli, anyagi erők, illetve a segítségre vállalkozók beosztása, a többi gyerekkel való törődés, a házastársak egymással való törődése, saját magunk feltöltése és helyre állítása) Tipikus az, hogy az anya az információszerző és a gyerekfuvarozó, az apa a pénzkereső, a nagyszülők túl buzgók, és ezért folyamatosan visszautasíttatnak, a barátok mindig új ötletekkel (vizsgálatok, fejlesztési formák) állnak elő, s előbb-utóbb mindenki elbeszél egymás mellett.
Ehelyett érdemes azokat az embereket időről időre (3–5 havonta) bevonni a helyzetértékelésbe, akiknek a segítsége, ötletei eddig is sokat használtak, illetve akikre igazán számíthat a gyereke felzárkóztatásáért küzdő szülőpár. Fontos, hogy mindkét szülő egyformán vegye ki a részét a gyerek fejlesztéséből. Azok a gyerekek sokkal stabilabbak, jobban képesek kooperálni a terapeutával és a családtagokkal is,-akiknek apját, anyját egyaránt ismerjük, s akik ügyesen beosztják a gyerekkel kapcsolatos teendőket: apa hozza az uszodába, anya hozza a csoportos tornára és otthon háromszor-négyszer közösen végzik a home-traininget.
S végig a lelkiek. Minden szülő megkérdezi magától egyszer: – Miért kerültem ebbe a számomra váratlan és embert próbáló helyzetbe? Valamit meg kell ebből tanulni.
… „jobb emberként kell kijönnöm ebből a helyzetből, mint ahogy bekerültem. Felelősség, önfeláldozás, valódi szeretet, határtalan türelem, a saját akarat háttérbe szorítása, kitartás, önfegyelem, kooperáció, együttműködés, az indulatok megfelelő kezelése, bizakodás a bizonytalanban, a félelmek elfojtása, erőmerítés a semmiből, a társ biztatása akkor is, ha én sem látok reményt… „

Mennyi időt kell odajárni a gyerekkel, hogy javuljon az állapota? Mikor lesz vége a BHRG terápiáknak?

Ez egyénfüggő. A nagyszámú egyéni TSMT feladat (680 darab), csoportos TSMT-feladat (ezernél több) és a HRG-feladatok (370) heti két foglalkozás esetén 1–4 év alatt dolgozhatóak fel.
Fontos szakmai és etikai alapszabályunk: senki ne töltse az időt a BHRG Alapítványban „megszokásból”. Mi valóban mérhető, észre vehető tudásszint-javítást szeretnénk minden hozzánk hozott gyermeknél elérni. Kimenet szempontjából három eset van: a gyermek mindent megtanult, megállja a helyét bármelyik közösségben, nincs szükség tovább a felzárkóztatásra, hiánypótlásra.
Annak a gyermeknek, aki mindent megtanult, megállja a helyét bármelyik közösségben, nincs szükség tovább a felzárkóztatásra, hiánypótlásra.
A szülő azonban kéri a „tehetséggondozást”, azaz olyan mozgásos-kognitív program összeállítását, melynek végzése elősegíti a normális készségek, ill. a tudásszint további javítását.
A gyermek eleinte gyorsabban fejlődött, utóbb lelassult a javulási tendencia, vannak makacs, „megmozdíthatatlan”, stagnáló területek. Ebben az esetben az elért eredmények megszilárdítása után (3–6 hónap), záró vizsgálatokat vesz fel a fejlesztője és másik terápiás helyet keres a számára. Ebben az esetben a gyermek nem fogja elsajátítani az egész mozgásanyagot, csak annyit, amelyre képes (súlyosabb organikus éretlenség, idegrendszeri működési zavar esetén ez szokott történni).

Miért kell a szülőnek is bent lenni a vizsgálatnál?

A legtöbb diagnosztikai helyen a szülő nélkül veszik fel a vizsgálatokat, (majd jobb esetben elmondják a szülőnek az eredményt, illetve hetek múlva kap egy szakvéleményt, melyet ha nem ért, akkor sem teheti fel a kérdéseit.) A BHRG Alapítvány munkatársai azt gondolják, hogy a problémás gyerek fejlesztését a szülővel közösen hatékonyabban lehet megoldani.
Az első, közösen végigélt 90 percnek van nondirektív (a gyerek spontán viselkedésének megfigyelése, a szülő-gyerek kapcsolat megfigyelése) és direktív része (kapcsolatteremtés a gyerekkel, a vizsgálat bevezetése és felvétele, a vizsgálat során az együttműködés megfigyelése).
Az első 90 percben egyaránt kérdezhet a szülő is, és a terapeuta is egymástól, a látottak, vizsgáltak jobb értelmezése érdekében. A szülőnek tudnia kell, hogyan viselkedik kétszemélyes vizsgálati helyzetben a gyereke, mennyire terhelhető, milyen „kiszállási” játszmákat indít el, de azt is meg kell értenie, gyermeke melyik reakciója alapján mondható ki az organikus éretlenség gyanúja (azaz: alacsony pontszámnál a terapeuta nem lepontozta a fáradt gyereket).
A szülő jelenléte a legtöbb gyermek számára biztonságérzetet jelent, tehát jobban együtt tud működni a vizsgálati helyzetben.

Mikor kell az egyéni fejlesztés (TSMT-I)?

Ha az organikus érettség szintjét megállapító vizsgálat eredménye alapján három területen legalább három-három hónapnyi elmaradás van (0–2 éves kor között),
a gyermek az akadályozott övezetben teljesít, (3–5 éves kor között)
a gyermek 50% alatti teljesítményt nyújt (5 éves kor felett)
a gyermekkel részben vagy egyáltalán nem vehető fel a vizsgálat (nem érti, nem figyel, nem akar együttműködni).
Ilyen szinten lévő gyereket hiába teszünk be csoportba, ott sem fogja érteni, nem fog tartósan figyelni, illetve ki szokott lépni a feladat-helyzetből.
Az egyéni TSMT-fejlesztés egyszerre segíti az idegrendszer megrekedt érési folyamatainak beindulását és viselkedésterápiaként is funkcionál (amit anya és apa mond, az úgy lesz. Most tornázni fogunk!) Az a gyerek, aki az egyéni TSMT-fejlesztés hatására csoportéretté válik, sokkal jobban fog figyelni, együttműködni és szót fogadni más (egyéni / csoportos) pedagógiai oktatás-helyzetben is.

Miért kell a szülőnek csinálni az otthoni tornagyakorlatokat?

Ha a gyermek elmaradása alapján egyéni TSMT-fejlesztésre szorul, akkor jelentős mértékű az idegrendszere kéreg alatti és kérgi szabályzó működéseinek éretlensége. A nagymértékű értetlenséget sok és erős, hosszan tartó tervezett környezeti ingerrel lehet javítani.
Ez heti 3–6 alkalommal történő 25–45 perces fejlesztő foglalkozást jelent.
Ennyi alkalommal kellene a BHRG Alapítványba jönni: ez a család életét anyagilag, szervezésiben is nagyon megterhelné.
Ehelyett a BHRG Alapítvány munkatársa megírja a gyermek tudásszintjének megfelelő egyéni TSMT-I tréninget, betanítja, s körülbelül 10–14 alkalmanként hívja csak be a családot a kontrollra. A szülő pénzt spórol (otthon ingyen csinálja a feladatokat), saját maga oszthatja be az idejét (nem kell időre rohannia valahová azzal a gyerekkel, aki ilyenkor aludni szokott), rendszeres szakmai segítséget, megerősítést kap a kontrollok alkalmával (ha megérti, mit miért és hogyan kell csinálni, aktívabb lesz a gyakorlásban). Viselkedésterápiás tanácsokat is kap (a legtöbb szülő konfliktus-kerülő, meleg-engedékeny vagy egyszerűen túlkövetelő, illetve nem következetes. A közösen átélt helyzetek külső értelmezése segít a szülői magatartás-változtatásban, ami a gyermekben is pozitív folyamatokat indít meg).
A home-training-rendszerrel a BHRG Alapítványban kb. 460 család gyermekének egyéni fejlesztését tudjuk megoldani a jelenlegi dolgozói létszám és helyi adottságok mellett. Ha mindenki minden egyes fejlesztést az Alapítványban venne igénybe, ez a létszám maximum 80–100 fő lenne, s nem tudnánk csoportos foglalkozásokat sem tartani, mert reggeltől estig csak az egyéni tréningek gyakorlása folyna.
Egyéni igény esetén, vagy a BHRG terapeuta által felismert speciális esetekben azonban megoldható a heti 1-3 egyéni TSMT-feladatsor BHRG Központ-beli közös végzése is.

Ki a csoportérett gyerek?

A csoportérett gyerek „karakterisztikus jegyei”: a 3–5 évesek szenzomotoros vizsgálatában a veszélyeztetett övezetben teljesít,
az 5 évnél idősebbek vizsgálatában 50–75 % között vannak az eredményei,
együtt működik, bennmarad a feladat-helyzetben, irányítható, tud utánozni, tudja korrigálni önmagát, kialakult a szabályészlelése és a szabálytudata, folyamatosan 45 percen keresztül terhelhető aktív mozgásokkal, az eddig nem látott-nem ismert feladatoknak is „nekiáll”, tiltakozás nélkül, tud kapcsolatot létesíteni az oktatóval, tud segítséget kérni és elfogadni az oktatótól, a szülő jelenléte egyre kevésbé fontos számára.

Mikorra lesz a gyerekem csoportérett?

A csoportérettség minden gyermeknél máskorra alakul ki. Gyakori, hogy egy-két egyéni otthoni tréning után lesz egy gyerek csoportérett, de olyan is előfordul, hogy az otthoni egyéni gyakorlás mellett a HRG-fejlesztést indítjuk be párhuzamosan, mert a gyerek feladat-elfogadása jó és több, kombinált fejlesztő ingerre van szüksége a gyorsabb állapotjavulás érdekében. Egyénfüggő, mikor javasoljuk a csoportos tornatermi és / vagy uszodai fejlesztés mellett az otthoni egyéni TSMT-fejlesztés fenntartását. A szülőnek tudnia kell, hogy az összes, a BHRG Alapítványban fejlesztési forma a gyermek felzárkóztatása érdekében jött létre.

Mikortól hatékony a csoportos fejlesztés?

A csoportos fejlesztés (legyen uszodai, tornatermi és / vagy kognitív) csak a csoportérett gyerekeknek hatékony. Egy példa: ha a tornacsoportban az „Állapot és mozgásvizsgálatban” az organikus érettség területen 13–16 pontot elért gyerekek vannak, akkor ott egy négy pontos (velük azonos magasságú, életkorú) gyereknek nem lesz sok sikerélménye. Gyengébben észlel, lassabban áll össze benne, hogy mit is kéne csinálni, hamarabb kiszáll a feladathelyzetekből, a mozgásutánzása nem olyan pontos, inkább csak azt akarja csinálni, ami valóban nagyon érdekli. Ez a gyerek le fogja lassítani a csoport munkáját, (vagy ő fog minden feladatból lényegesen kevesebbet végezni), ritkán lehet megdicsérni, nem lesz sikerélménye – azaz nincs a helyén, az ő fejlesztésének nem itt kell megtörténnie.. Szakmai válaszunk: kérjük a szülőt, működjön együtt velünk abban, hogy 2–3 egyéni otthoni tréninget közösen végigcsinálva e gyerek is 4–6 hónap múlva négy pont helyett 10–13 pontos legyen, s akkortól már szinte bármelyik hasonló szintű csoportba be fog tudni illeszkedni, illetve ott (is) meg fogja tudni állni a helyét.

Miért hangsúlyozzák a HOMOGÉN CSOPORT fontosságát a BHRG terapeuták?

A váltás ez egyéni TSMT-terápiáról a csoportosra nagy kihívás és megterhelés a gyermek számára. Eddig a szülő és a terapeuta alkalmazkodott hozzá, várta ki az egyéni tempóban végzett mozgáskivitelezést,- dícsérte, buzdította…
A csoportos TSMT-foglalkozások során ott van 2-6 másik gyerek mellette, a terapeuta figyelméből egyhatod rész jut, nincs rimánkodás,- meg kell tanulnia egy elmondásból és bemutatásból megérteni és elkezdeni a feladat elvégzését, fel kell vennie a csoport tempóját, s ezután csak az elvégzett „munkára” fog reális dicséretet kapni.
Az újonnan TSMT csoportba kerülő gyerekek könnyebben beilleszkednek, hamarabb lesz sikerélményük, ha a többi gyerek mozgástudása, megértése, utánzó képessége, tempója kb. azonos az övével.
A csoportos TSMT-foglalkozásokon továbbra is hiánypótlás és felzárkóztatás történik, ami bizonyos mozgások többszöri gyakorlását jelenti, más mozgások későbbre tolásával együtt. A homogén csoport gyerekeinek a BHRG vizsgálatokban legalább 4-7 készségben azonos szintet kell mutatni,- hogy az ide vonatkozó terápiás feladatok mindenki felzárkózását segítsék.
Tehát: nem az életkor, a nem számít, hanem az,- hogy azonos deficit-tünetek feldolgozása történjen meg, s minden gyereknek legyen sikerélménye, váljék önállóbbá, aktívabbá (ebben is hatnak a társak, a közös feladatok és a későbbi versengés).

Milyen változásokat várhat a szülő a terápia hatására?

Minden szülő mást és mást szeretne. Az éretlen szabályzást / működést mutató idegrendszer azonban
a mozgások (nagymozgások, finommozgások, beszédmozgások)
a pszichés-kognitív (észlelés, figyelem, emlékezet, tanulással kapcsolatos készségek) területen,
és a szociális területen (szabályfelismerés, szabálykövetés, feladat-helyzetek felismerése és elfogadása, együttműködési készség, szeretet-kapcsolatok)
okoz éretlen, nem adekvát viselkedést.
A rendszeres, megfelelően intenzív, egyénre szabott TSMT-I-II-, HRG és a kognitív terápiáink / fejlesztéseink hatására e területeken mindig javulások figyelhetőek meg, melyeket – ha a megkezdett terápiáinkat továbbfolytatjuk – meg is tudunk szilárdítani.
A BHRG Alapítványban történő fejlesztések során azt figyeltük meg, hogy a közreműködő szülők a terápiák során jobban megismerik, megértik és elfogadják gyermekeiket, elvárásaik reálissá szelídülnek. A legfontosabb: mi a szülőkkel közösen szeretjük a gyereket, a legtöbbet szeretnénk kihozni belőle úgy, hogy a meglevő szeretetkapcsolat nem sérülhet. Ha szükséges, segítünk a szeretetkapcsolat kialakításában.

Elég-e heti egy alkalom?

Mennyi fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy tényleg javuljon a gyerek állapota?

Ezek fontos kérdések, melyeket fel kell tennünk, hogy a helyes válaszhoz eljussunk: Honnan hová szeretnénk eljutni?
Mennyire van elmaradva a gyerek?
Mennyire kiterjedt az eltérő fejlődése? Mennyire terhelhető a gyerek? (heti hány alkalom? 30 perc? 45 perc? 60 perc? 90 perc?)
Elképzelhető tömbösített fejlesztés? Milyen gyors a gyermek idegrendszerének tanulási-alkalmazkodási képessége? Milyen a szülő kitartása, határozottsága, együttműködési képessége?
Egyénfüggő az, hogy kinek mennyi fejlesztéssel eltöltött időre van ahhoz szüksége, hogy tartósan javuljon (és utána az elért szinten maradjon) az állapota.
Nagy elmaradás, nagyon zavaró tünetek esetén sokkal több alkalom és sokkal intenzívebb terápia hoz csak tartós változást úgy, hogy az egész terápia ideje is hosszabb.
A home-training formában összeállított egyéni fejlesztést a gyerekeknek két hónap alatt 34–42 alkalommal kell végigcsinálniuk (szüleikkel), hogy valóban várhassunk fejlődést. Az öt év feletti gyermekek vizsgálatakor a szakvéleményben leírjuk a javasolt terápiákat és az átlagosan szükséges óraszámot.

Tényleg létezik túlingerlés, túlfejlesztés?

Elmaradt fejlődésű gyermek esetén küldő, célirányos, adekvát fejlesztő ingerek, ingerhelyzetek váltanak ki alkalmazkodási-javulási folyamatokat.
E fejlesztő ingereket úgy kell összeállítani és kombinálni, hogy optimális/reálisan elvárható javulást hozzanak.
Egyénfüggő az, hogy melyik gyerek hány évesen mennyire terhelhető és milyen fejlesztő ingereket milyen intenzitásban szabad nála alkalmazni.
Túlingerlésről akkor beszélünk, ha:
- egy passzív vesztibuláris vagy egy aktív izomerőt feltételező feladatot sokkal többször, nagyobb ismétlésszámban kell átélnie / végeznie a gyereknek, mint az ingerküszöbe ill. a terhelhetősége igényelné, (akkor szokott előfordulni, amikor a szülő nem tartja be a megadott ismétlésszámot,- mert többet akar a gyerekkel gyakorolni, hogy gyorsabban jöjjenek az eredmények)
- a gyereknek túl sokféle, egymás hatását nem erősítő vagy kisegítő terápiás/fejlesztő foglalkozása van, (akkor szokott előfordulni, ha a szülő mindenki tanácsát megfogadja és mennyiségi kérdést csinál a terápiákból /”minél több-féle, annál hatékonyabb lesz”/ ahelyett, hogy egy szakemberben bízna, s vele beszélné át: mikor mire van szüksége a gyerekének…?)
- a gyerek nem tud annyit pihenni, hogy újra optimális „ingerfelvevő” állapotban tudná fogadni a következő ingert (akkor szokott előfordulni, ha a szülő több kihagyást akar 1-2 napon belül pótolni,- s az előírt helyett 2-3 tornával többet csinál.)
- az egyik ingerfajta túl sokszor érkezik, a gyerek pillanatnyilag „besokall” (akkor szokott előfordulni,- ha a szülő kedvezni akar az 1-1 ingert különösen preferáló gyerekének, s az előírtakhoz képest gyakrabban, többször adja neki azt a feladatot. Van késleltetett reakció, különösen a pörgések hatása jelentkezhet 10-30 perccel későbbi hányásban… Nem szabad senkit túlingerelni! )
- a gyerek egész nap utazik, mert a szülők az egyik fejlesztő helyről a másikra cipelik (ahelyett, hogy átgondolnák, mire is van aktuálisan szüksége, s mi ér rá 3-6 hónap múlva)
- a gyerek kétféle mozgásterápiában részesül. Ezt egyedileg kell eldönteni,- mert vannak esetek, amikor pld. az eltérő izomtónus és a megkésett mozgásfejlődés együttesen áll fenn,- akkor gyorsító hatású a DSGM és a TSMT (+HRG-terápiák) összekombinálása.
Más esetekben még a csoportos TSMT lenne a leghatékonyabb, de a szülő beíratja még pld. úszásoktatásra is,- ahol több, mint 2 évig stagnál majd a gyerek a kezdő csoportban,- mert nem képes le nem integrált primitív reflexei miatt a fejét betenni a víz alá.
Ha a csoportos TSMT-t 1 tanév alatt befejezte volna ez a gyerek,- elég éretten kezdhette volna el az úszásoktatást,- érdemesebb lett volna kivárni!
Sok szülő választja az ovi napközbeni, számára mindenképp kényelmes „szolgáltatását” az Alapozó terápiát,- majd elbizonytalanodik, amikor az Állapot és Mozgásvizsgálat kimutatja gyermekénél az organikus éretlenséget… mit kell tenni most?
A TSMT s szenzomotoros és a konkrét műveleti korszakot dolgozza fel, azaz: a gyermeki fejlődés első és második lépcsőfokának kijavítását és pótlását végzi, de a mozgásanyaga is sokkal természetesebb, ősibb.
Az Alapozó terápia motoszenzoros folyamatokat indít be, és a frontális- prefrontális-premotoros és motoros kéreg integrált és érett aktivitását feltételezi… az alapozó alapja a TSMT.
- a gyerek kétféle masszírozásban részesül… olyan 2 masszőrtől, aki nem is tud a másik vele szinte egyidejű munkájáról?
- a gyerek háromféle logopédiai fejlesztésben részesül (mert az oviban felmérték, ingyen van, de az rövid,,- a Nev. Tan-ban szintén ingyen van,- kicsit tovább
is tart,- igaz,- az a munkatárs más könyvből mást gyakorol vele, s járnak még egy nagyon drága logopédiára,- ott megint mást gyakorolnak vele,- a 3 logopédus még soha nem beszélt egymással a gyerekről…)
- a diszlexiás gyerek háromféle olvasástanulásban részesül (no comment. Egy sérült gyerekkel kísérletezni súlyos szakmai-etikai )
Gondolják át, Önök milyen hatékonyan tudnának megtanulni egy idegen nyelvet agyonfárasztva, állandóan utaztatva, egy időben háromféle tanártól, tankönyvből?

Van-e alulingerlés, alulfejlesztés?

Ha létezik túlingerlés, akkor van alulingerlés is.
Ha egy gyereknek a külső fejlesztő ingerek mennyisége, erőssége, tartóssága nem elég ahhoz, hogy éretlen idegrendszerében változások induljanak el, illetve a fejlődés megszilárduljon, alulingerlésről beszélünk. Ezeknek a gyerekeknek több, tartósabb, tovább tartó fejlesztési ingerek szükségesek, s a megszilárdítás is sokkal tovább tart. Ha egy BHRG Alapítványba járó gyerek fejlődési üteme lassabb, mint az elvárható (a többi, hasonló szintű, problémájú, életkorú gyerekhez képest) akkor az a gyerek alul van terhelve, tehát többletterhelés szükséges neki.
Mindig félő, hogy a 2–3 egyéni tréning (4-6 intenzív gyakorlással eltelt hónap) abbahagyása után elég lesz-e a heti 1–2 csoportos alkalom?
Ezért gyakori, hogy a csoportos TSMT-HRG foglalkozások elkezdése nem zárul le az egyéni otthoni TSMT-I fejlesztések végzésével, átmeneti időszakot iktatunk be, vagy intenzívebb csoportlátogatást javasolunk.
Vannak gyerekek, akiknek nyáron, a csoportos TSMT-foglalkozások szünetelése idejére újra heti 3-4 otthon gyakorlandó egyéni TSMT-t ír a BHRG terapeutája.

Milyen okok miatt nem fejlődik a gyerek a terápiák végzése idején?

Egy 294 gyermeket vizsgáló felmérésünk szerint a BHRG Alapítványban a legalább hat hónapon keresztül betegség / kihagyás nélkül fejlesztett gyermekek közül öten nem fejlődtek semmit sem. Az öt gyermeknél a következő tényezők játszottak szerepet (kombináltan) az állapot stagnálásában: olyan koponya UH-val, CT-vel, MRI-vel igazolt idegrendszeri szerkezeti eltérések, ahol a terápiás foglalkozások során „bevitt” ingerek nem tudtak a megfelelő helyekre eljutni, ezért nem tudtak fejlesztő hatást kiváltani.
Az alábbi tényezők jelenléte (ill. az adekvát terápiájuk elmulasztása) összességében szintén nem fog jelentős javulást hozni a TSMT-HRG terápiák rendszeres végzése ellenére:
1. epilepszia
2. feltételezhető anyagcsere-betegségek
3. olyan fejlődési rendellenességek, szindrómák, melyeknél a manifesztációs idő bekövetkezett, ebbe ugyanis érdemlegesen nem lehet „beleszólni” a szenzoros integráció kialakulását célzó ingerekkel, legfeljebb lassítani lehet a progrediáló folyamatot.
4. Az a gyerek sem fejlődik, akinek a vizsgálati eredménye alapján megírjuk a fejlesztési tervet, de a szülő a megadott terápiás adagot nem az előírásnak megfelelően „adja be”, vagy rendszertelenül bukkan fel a csoportos fejlesztéseken.

Mikor vagyok jó szülő ebben a nehéz helyzetben?

Egy gyermek vállalása során mindenki jó szülővé szeretne válni.
Nézzük a kezdeti elképzeléseket a „jó szülőségről”:
1. A jó szülő szereti a gyerekét, s azt szeretné, hogy a gyerek is viszonozza ezt az érzést.
2. A jó szülő szeretné megóvni a gyereket minden rossztól, jobb gyermekkort kíván teremteni neki, mint amiben neki volt része.
3. A jó szülő látva a mai világot, félti a gyereket a rá váró veszélyektől, nehézségektől.
A most válságban levő, összezavarodott szülők egy részének volt egy álma a gyerekével kapcsolatban, a valóság azonban riasztó, nincsenek erre az egészre (eltérő fejlődés, vizsgálatok sora, mindenhol mindenki mást mond) felkészülve.
Indulatok (szeretet, önsajnálat, vádaskodás, magára hagyatottság érzése) kavarognak a szülőkben, akik ilyenkor nem elég határozottak, következetesek, el vannak bizonytalanodva.
A szülők gyakran esnek a következő hibákba, csapdákba, amely a későbbiekben a kapcsolatukra és a gyerek jövőjére nézve is hátrányos helyzetet idéz elő:
a gyerek sírásának, tiltakozásának értelmezése
ha sír egy dolog miatt, akkor az neki nem jó, tehát abba hagyjuk, hogy újra ne sírjon (és ha majd azért sír, mert „unalmas” az iskola és holnap már nem akar oda menni?).
A terápiákat, fejlesztéseket a szülők gyakran a sírásra hivatkozva hagyják abba.
A gyerek pedig „rátanul” arra, hogy elég hangerővel bírni, s a szülő előbb-utóbb úgyis beadja a derekát, s minden helyzet a gyermek „győzelmével” fejeződik be. Helyette mindent megcsinálnak, mert: „kicsi, fáradt, most nincs kedve, ezt a feladatot nem szereti”.
Ezzel a viselkedésükkel a szülők előkészítik a talajt ahhoz, hogy gyerekük soha ne akarjon felnőni, önállósodni, felelőséget vállalni („kicsi még az iskolai táska bepakolásához”), mindig fáradt (a rendrakáshoz igen, a videónézéshez soha),
E gyerekekre jellemző lesz az, hogy a feladathelyzetből rendszeresen kilépnek, a kötelességeiket nem / csak állandó cirkuszok mellett teljesítik, („nem akarom megírni a matekot, unom, hülyeség, nem mosogatok, úgysem tudom tisztára mosni az edényeket”). Ha a gyerek megszokja, hogy a szülő helyette összerakja a puzzle-t, vagy elvégzi a halmazképzést a babzsákokból, akkor nem fogja megtanulni azokat a mozgásos-kognitív feladathelyzeteket, amiért a fejlődése miatt hozták a BHRG Alapítványba, tehát feleslegesen töltötték az időt és költötték a pénzt.
A szülői bűntudat keletkezésének körbejárása
A szülő előáll jogosnak érzett elvárásával (most tornázni fogunk, pakold el a játékaidat!) s gyerek pedig látványosan szenved, szabotál, tiltakozik, erre a szülőnek bűntudata lesz (túl szigorú vagyok, miért is gyötröm, más gyerek sem pakol el ennyi idősen maga után), s ráhagyja a gyerekre. A szülő ezzel a hozzáállásával megerősíti a gyereket: „a szenvedésnek, a szabotálásnak, a tiltakozásnak van értelme, be kell venni a repertoárba, mert segítségével az fog történni, amit én akarok”. A szülő ezután egyre inkább azt fogja tapasztalni, hogy kéréseinek semmi súlya, a gyerek nem veszi őt komolyan, a játszmák állandósulni fognak. Következetes magatartással, barátságos határozottsággal sokkal többre lehet menni!
Az irreális szülői dicséret hamis visszajelzés a gyereknek!
A szülő túldicséri a gyerekét, olyan dolgokért is, amiben a gyerek már sokkal jobban is tudott teljesíteni, csak azért, mert megszokta, hogy dicsérni és buzdítani kell, azt gondolja, elmegy a gyerek önbizalma, ha nem kap elég dicséretet.
Ez a hibás tevékenység hamis képet alakít ki a gyerekben: Annyira szuper vagyok, hiszen állandóan dicsérnek (s dühös lesz, ha valóban ügyes gyerekek között lemarad). Csak jutalomra, dicséretre lesz hajlandó „dolgozni”, a saját öröm, megelégedés (belső kontroll) nem alakul ki megfelelően.
Elbizonytalanodik, ha egy pedagógus a feladatvégzés közben nem az ő dicséretével tölti az időt (állandóan lesi őt a visszajelzés és a biztatás miatt, ahelyett, hogy a feladat kivitelezésével foglalkozna) nagy létszámú osztályokban elmegy a kedve a munkától, hiszen „senki nem figyel rá” állandóan.
Megszokja a dicséretet, már nem lesz jelentősége számára.
Konkrét, jól értelmezhető elvárások kitűzése, majd elvégzése után reálisan dicsérjenek, a valós képet jelezzék vissza gyermeküknek! Jobb kevesebbszer, konkrét dolgot, valódi örömmel és érzelemmel a hangban megdicsérni, mint a kötelező és unalmas, általános dicsérő szöveggel húzni az időt.
Nem természetes a gyerek aktivitása,- a szülői örömöt, köszönetet és elismerést éreztetni kell vele!
Olyan is van, hogy a gyerek nem kap dicséretet.
Gyakran a „nem ezt vártam tőled”! „Te ennél sokkal többre vagy képes!” mondatok elhangzása (s utána rövid és reális szomorúság kimutatása többet segít, mint az irreális dicséret.)
Túl sok dolog eldöntése elbizonytalanítja, halogatóvá teszi vagy egyenrangúsítja a gyereket: ez is hiba!
Azt akarom, hogy a gyerekemmel jó barátok legyünk, nem akarok távoli, hideg tekintély lenni számára! – mondja a szülők egy jelentős része, s ezzel túl sok önálló döntést ruház rá a gyerekre, illetve túl nagy szabadságot ad neki. A gyerekeknek biztonságra, szabályokra és betartási keretekre is szükségük van.
Emellett vannak olyan élethelyzetek, amikor a szülőnek nagyon határozottan kell kiállni egy dolog mellett (vagy ellen.)
Ez a szinte állandó haveri (szeretlek és mindent rád hagyok, mert nem akarlak elnyomni, bontakozzon csak ki az egyéniséged tiltások nélkül optimálisra) hozzáállás mellett alig kivitelezhető.
A nevelés felelősségteljes és nehéz tevékenység, - mert a szeretetkapcsolat megtartása mellett a szabályok megértéséről, betartásáról, feladathelyzetek elfogadásáról, beilleszkedésről, alkalmazkodásról is szól.
Az emberi együttélés kereteit az első naptól kezdve tanítani kell, mert gyerekünket csak akkor fogja befogadni bármely (óvodai, iskolai, sport) közösség, ha a fenti dolgokban rugalmas és együtt tud működni.
Ne öntörvényű zsenit akarjanak, annak nagyon nehéz élete lesz, s végső soron joggal okolhatja majd Önöket, miért tartották egy olyan világban, aminek semmi köze nincs a valódihoz?!

A HRG akkor nem is úszásoktatás? (akkor itt nem is tanul meg úszni a gyerek?)

A Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika (HRG) terápiának 1200 kidolgozott mozgásfeladata van. A 680. HRG-feladat a vízre felfekvés és leállás, a siklás csak ezután jön.
Az úszásoktatásnál e feladatokat sokkal hamarabb szokták tanítani.
A HRG-terápia az első tréningek során azokat a hiányosságokat pótolja, melyet a szárazföldi vizsgálat megállapított, illetve az idegrendszer kéreg alatti szabályzó folyamatai érésének beindítását tartja az elsődleges feladatnak.
A HRG-feladatok olyan készségeket és képességeket fejlesztenek, melyek a sikeres iskolai beválásnál is alapvetőek
folyamatos egyidejű többcsatornás figyelem, – mozgásutánzási képesség, – ritmusérzék, – szerialitási képesség, – a két féloldal összehangolása, – a motoros automatizálás képessége, – jó rövid és hosszú idejű emlékezet, – a feladathelyzet elfogadása, – bennmaradás a feladat-helyzetben, – a szabályok felismerése, – normakövető magatartás kialakítása
A HRG-terápiára járó gyerek akkor kezdhetik el az úszó mozgások alaptechnikájának elsajátítását, ha erre éretté válnak (öt csecsemőkorban kiváltható reflex leépülése után, melyeket folyamatosan megfigyelünk a HRG-foglalkozások során., - ill. ha a fentebb felsorolt készségek és képességek már az egyszerűbb HRG-feladatok megtanulásával előhívhatóak.

Miért kell a szülőnek eleinte bejönni a vízbe a HRG-foglalkozásokon?

A HRG-terápia homogén csoportban történik, azaz: ott van a képzett, a gyerekcsoport közös hiányait ismerő, azokra felzárkóztató tréninget megíró HRG terapeuta, akinek még az a feladata, hogy bemutassa és ritmizálja a feladatot, valamint segítsen a szülőknek a helyes fogások megtalálásában.
Ott vannak a kezdő szinten levő gyerekek is,- akik eleinte gyakran nem vízbiztosak, gyenge az egyensúlyérzékük, nem tudnak utánozni, figyelni, emlékezni stb.
A szülők részvétele a következő célokat segíti elő:
1. A gyerek személyes biztonsága folyamatos megőrzése (a víz akkor is lehet veszélyes, ha a gyerek tud kapaszkodni vagy önállóan állni).
A gyereknek legtöbbször idegen (és ezért félelmetes) az uszoda, az új néni, a sok ismeretlen gyerek és a többi szülő, valamint az uszodai feladathelyzetek. A szülő jelenléte biztonságot ad.
A HRG-foglalkozások is akkor eredményesek, ha intenzív (lehetőleg pihenőidő nélküli) folyamatos mozgásgyakorlás történik., a szülő viszont kivitelezheti a folyamatos gyerekaktivizálást, mivel a foglalkozás teljes idejében együtt van a gyerekkel, tud figyelni rá. A folyamatos korrekció megtanulása és alkalmazása szintén gyorsabb javulást eredményez a gyerekeknél.
Sok esetben a szülő-gyerek kapcsolat nem elég harmonikus. A vízben a gyerek átéli a szülőre szorultságot (a szülő az, aki tartja, segít, „megmenti”, ha lemerül a víz alá) és jobban oda is fog figyelni a szülői instrukciókra. Közösen élnek meg egy sikerélményekkel teli foglalkozást, ami a kapcsolatuknak jót szokott tenni.
A szülő megfigyelheti a HRG-oktató által alkalmazott pedagógiai fogásokat,
a feladatközlés módját és a többi gyerekkel kapcsolatos bánásmódot, amely pozitívan szokott visszahatni a saját gyermeknevelési szokásaira.
A HRG-foglalkozásokon aktívan részt vevő szülők aszertívebbé, határozottabbá, de egyben felszabadultabbá válnak,
megtanulnak gyönyörködni a gyerekükben,
tudnak büszkék lenni rá,
együtt örülnek a közös munka sikereinek.
Gyakran az apák is bejönnek a vízbe, s a csoport önállósításakor „könyörögnek”, hogy nekik ne kelljen kimenni, mert olyan jó érezni a gyerekük figyelmét, örömének részese lenni.

Miért HRG-re vigyem a gyerekemet bébiúszás helyett?

A HRG-terápia kezdő, korai fejlesztésre kidolgozott programja kb. 140 feladatot tartalmaz, melyet 4–6 tréning során tudjuk megtanítani, illetve gyakorolni.
A HRG-tréningekben a könnyebb feladatokat követő nehezebb mozgások egymásra épülnek, s a szülők arról számolnak be: érzik, látják: itt rend van, a gyerekük el tudja sajátítani a kezdetben nehéznek tűnő feladatokat, ők maguk is látják a javulást.
A homogén csoportok egyes HRG-tréningjeiben súlyozzuk és többször gyakoroltatjuk azokat a mozgásokat, amik valóban a felzárkózásuk kulcsai.
A foglalkozások alatt sok mondóka, ének is elhangzik, a gyerek fejlődési tempójához, reagálási idejéhez időzítjük a feladatok ütemezését. A kezdő-korai HRG-tréning a mozgásfejlődés első lépcsőfokainak beindítását segíti elő, s egyben a következő tréningek új, vagy nehezített feladatai további, magasabb idegrendszeri szinten szervezett „válaszadási”, tanulási és alkalmazkodási folyamatokat képesek beindítani.
Később, a középhaladó szinten kb. 680 feladat megtanulása után a vízre felfekvés, ezt a siklás is bekerül a tanulandók közé.
A HRG-terápia előnye, hogy a homogén tudásszintű gyerekcsoportoknak a megfelelő nehézségű feladatokat állítják össze a HRG-terapeuták, s nem néhány tematizált feladatot erőltetnek olyan gyerekekre, akik tudásszintben még egészen máshol tartanak.
A bébiúszásnak van ugyan feladatanyaga (ismertek az orosz, a svéd, az ausztrál és a holland bébiúszás-iskolák, s vannak magyar „guruk” is, bár a mozgásanyagok teljes átfedésben vannak).
Ami közös: a búvár-reflexet és a McGraw-féle elemi úszást legtöbbször mindenki alkalmazza.

Mi fejlődésneurológiai szempontból a probléma a búvár-reflex 3 hónapos kor feletti rendszeres kiváltásával?

A búvár-reflex a veleszületett védekező reflexek közé tartozik, amely egészséges idegrendszeri érési folyamatok esetén 4–6 hónapos kor között integrálódik (azaz rendszeres aktiválás-kiváltás hiányában fokozatosan gátlódik, s a gyerek előbb-utóbb képessé válik többek között a levegő akaratlagos és tudatos víz alatti kifújására).
A McGraw-féle elemi úszás egy olyan elemi mozgásminta, melyet a neurohabilitációban (agysérült csecsemők korai neuroterápiája) szintén alkalmaznak diagnosztikára és fejlesztésre egyaránt, de a valódi mászás megjelenése előtt kb. 1–2 hónappal abba kell hagyni a mozgásminta kiváltását, mert a valódi mászást a csecsemő magasabb idegrendszeri szintről irányítja (ne a gravitációval meghatározható helyzet legyen az, amiben a kéreg alatti szintről indul el egy aktív, keresztezett ciklikus mozgás.)
A fentiek neuropszichológiai, fejlődésneurológiai értelmezése szerint a bébiúszásban csak az integrálódási időig szabad a búvár-reflexet és a McGraw-féle elemi úszást kiváltó mozgásmintát kiváltani,- ha ez tovább folyik, akkor a csecsemő idegrendszere érési folyamatainak gátlásaként értelmezhetjük azt, hogy olyan reflexek, mozgásminták kiváltását forszírozzuk, amelyeknek az lenne a „dolga”, hogy eltűnjenek.

Miért HRG-re vigyem a kicsit ügyetlen gyerekemet, úszásoktatás helyett?

Az úszásoktatásra való érettség az iskolaérettséggel közel azonos időben következik be.
Ha egy még éretlen gyereknek tanítják a vízhez szoktatás, a vízre felfekvés, az egyes úszásnemek alaptechnikáját (karütem, lábütem, a kettő összehangolása, a légzés pontosítása és a karütemmel való összekapcsolása, majd mindez mély vízben is), akkor szinte törvényszerű a lassabb tanulás, a gyengébb hibajavítási képesség, az egyes részfeladatok tovább tartó ismétlése.
Ebben az esetben az úszástanulásra még éretlen gyerek eltölthet akár 2–3 évet is az úszótanfolyamokon, s még mindig nem mondható vízbiztosnak a tudása.
A HRG-program alapítványunkban akkor kezdődhet, amikor a gyereket csoportérettnek találjuk. Ehhez egy neuromotoros vizsgálat is szükséges, ami a szakember számára egyértelműen megmutatja, van-e, hol és milyen mértékben idegrendszeri szabályozási zavar. A HRG-mozgásfeladatok az idegrendszeri deficitek csökkentését, megszüntetését segítik elő. A vízhez szoktatás és az úszó mozgások tanítása csak akkor következhet, amikor az éretlen működésre utaló tünetek megszűnnek. A HRG-program egy komplex felzárkóztató-hiánypótló, az idegrendszer jó működéséhez szükséges érési folyamatokat beindító terápia egyik része, kiegészíti a szárazföldi fejlesztéseket, illetve megelőzi a kognitív fejlesztéseket. A HRG-programban való részvétel nem kívánságműsor, nem egy a játszóházi szolgáltatás.