Berci elhúzódó szülést követően érkezett meg hozzánk. Mozgásfejlődése általában az „előírásoknak” megfelelően alakult, de kicsi korától jellemző volt rá az óvatosság és az ügyetlenség, mely a többi kortárs gyermekhez viszonyítva feltűnő volt számunkra. Ettől függetlenül nagyon sokat mozgott (úszás, bicikli). Az óvodás életkort elérve már Ő is szembesült ez irányú gyengeségeivel és egyre nehezebben kapcsolódott be az Őt ért kudarcélmények miatt a mozgásos foglalkozásokba. Ezzel együtt a grafomotoros fejlődés terén is hiányokat tapasztaltunk, rajzolni szinte egyáltalán nem volt hajlandó. Mivel ennek a fejlődése volt az elsődleges a beiskolázás szempontjából, heti 2x grafomotoros és mozgásfejlesztésre jártunk a helyi tanácsadóba, illetve magán fejlesztőpedagógushoz is. Az iskolakezdés egyes „szakemberek” véleménye ellenére nagyon jól sikerült, mindvégig jól haladt a kezdetektől fogva, de folytattuk a fejlesztést is. Egy dolog azonban elég zavaró volt Sohasem kaptam tanácsot abban, hogy én mivel segíthetem otthon Berci fejlesztését, a foglalkozásokon nem vehettem részt, nem tudtam mi történik. Így magamtól próbáltam feladatokat kitalálni, sokat mozogtunk együtt, otthon is. Aztán egy szakmai előadást hallottam a BHRG Alapítványról. Ezután Lakatos Katalin megvizsgálta Bercit és számomra is megdöbbentő volt, ahogy a teszteken egyértelműen rávilágította nagyfokú mozgásbeli hiányosságokra. Tudtam, most végre itt az alkalom, megtanulhatom, hogyan segíthetek én is a gyermekemnek! Mivel ekkor már 7 éves volt kicsit szomorú voltam, az elvesztegetett évek miatt és kétesélyesnek láttam a helyzetet. Kati néni mondta, hogy ilyen életkorban már sok múlik a gyermeken és ritka, hogy sikerül a terápiát végigcsinálni. Ráadásul Berci teljesen atípusos képet mutatott a felmérésen.

Belevágtunk és valóban sok kitartásra volt szükség. Kezdetben a feladatsorból alig volt valami, ami elsőre tökéletesen sikerült, pl.: képtelen volt páros lábbal szabályosan ugrálni, szinte minden feladatvégzés asszimetrikusra sikerült az egyenetlen izomtónus eloszlás miatt. Berci nagyon küzdött és már a kis lépéseknek is nagyon tudott örülni,sok-sok dicsérettel jól motiválható volt. Mindig előre megbeszéltük, melyik napokon végezzük a héten az előírt tornaszámot és ehhez szigorún tartottam magam. Lassan a torna beépült a hétköznapokba és ugyanolyan kötelességnek tekintette, mint a házi feladat elvégzését. Az új feladatokat szinte kihívásnak tekintette. Mivel a 2.-3. TSMT tréningnél már jóval könnyebben mentek számára a gyakorlatok, nem is kellet unszolni a tornára. Az iskolai testnevelésen is látszott az indirekt gyakorlás a játékos feladatokon keresztül, idővel a bukfenc is jól ment és a számára „rémisztő” labdajátékokban is kezdett szívesen és ügyesen is részt venni.

Döbbenetes volt látni, hogy nem kis küzdelem és kitartás árán mennyit fejlődik egy gyakorlatsor alatt. A visszaismétlésnél gyakran feltűnő volt, hogy az új feladatsor után – mintegy rásegítve a régire – az előzőben még ügyetlenebbül elvégzett mozgás szinte tökéletesre csiszolódott anélkül, hogy közben gyakoroltuk volna azt a mozgástípust.

A tornában az is jó, hogy nem unalmas, hanem mondókákkal és sokféle eszközzel színesítve észrevétlenül fejleszti a figyelmet és a többsíkú koncentrációt is. A nehézségek ellenre sokat lehet együtt nevetni, akár az ügyetlenségen is és erősíti a szülő-gyerek szeretet kapcsolatot, mivel együttes küzdelem. A bemutatáson kicsit izgulunk, mintha vizsgáznánk, de a dicséret sokat lendít a nehézségeken és az elismerés kicsit a szülőknek is szól.

Biztos vagyok benne, hogy a BHRG torna számos iskolai nehézségeket megelőz majd Bercinél, amikkel a terápia elvégzése nélkül meg kellett volna küzdenünk a későbbiekben. A gyerekek agya biztos nem felejti el, amit a tornával megtanult.
Jelenleg a 4. TSMT tréninget végezzük, mozgása sokkal könnyedebb, sokszor magától érzékeli és kijavítja, ha izomtónusa a gyakorlat alatt nem szimmetrikus. Izomzata látványosan fejlődött és azokat a has és hátizom gyakorlat is ügyesebben elvégzi, amit 1 évvel ezelőtt még nagy segítséggel is képtelen volt.

Nagyon köszönjük a sok bíztatást, a szükséges szigort, a jóleső dicséreteket és a kitartó fáradtságot, amellyel Kati néni foglalkozott velünk!

 

Berci
Berci