Ami történetünk 2007. áprilisában kezdődött.
Igazából már korábban is éreztem, hogy „baj van” a kisfiammal, de mindenhonnan csak nyugtatást és türelmességre intést kaptam, hathatós segítséget nem. Gyermekorvosunk, védőnőnk is csak halogatta a javaslatokat. Dani két és fél éves korában nem mutatott rá semmire, nem adott oda semmit, ha szóltunk hozzá csak a sokadik kiáltásra reagált, ha kicsit távolabb volt, teljesen bezárkózott, inkább magányosan szeretett lenni, semmit nem beszélt. Ha valamire szüksége volt, nem jelezte, csak ordított, nem volt szobatiszta. Egyszóval nagyon szomorú és magányos, elkeserítő érzés volt az állapotát szemlélni.

A nevelési tanácsadóban javasolták, hogy vizsgáltassuk meg Danit egy adott gyermekorvossal, aki számunka letaglózó diagnózist közölt: Daninak közel 8%-os hallássérülése van. Teljesen összeomlott bennünk a világ, hogy most mi lesz. A doktornő szerint az arcüregében felszaporodó és onnan a füljáratokat eltömítő, besült mucopurulens váladékok okozhatták a vezetéses halláscsökkenést. Naponta kellett végezzük vele azóta is az inhalálást, tisztító eljárást otthon, hetente pedig nagy leszívatásokra, arcüregi átmosásokra járunk vele. Amióta a tisztításokat végezzük, a kisfiunk teljesen megváltozott, sokkal nyíltabb lett, megváltozott egész jelleme, az emberekhez való viszonya. De sajnos, mire kiderült, hogy hallássérült, addigra óriási értelmi lemaradása lett neki. A hallása megjavult, de értelmi szinten sajnos toporogtunk egy helyben. Ayres terápiára járt a helyi nevelési tanácsadóba, amit szeretett, de nem igazán fejlődött értelmileg ettől.

Ekkor hallottunk egy ismerősünktől a BHRG Alapítványról. Igazából nem tudtuk, hogy mire számítsunk, de sok jót hallottunk róluk, ezért úgy döntöttünk, belevágunk. Akkor úgy gondoltuk ezzel még egy esélyt adunk kisfiunknak, hátha ez a terápia beindítja értelmi fejlődését. A vizsgálat során szinte semmit nem lehetett vizsgálni Daninál, nem működött együtt, ellenkezett mindennel, bármit szerettünk volna csináltatni vele. Ennek ellenére pozitív várakozással tekintettünk a terápiás torna elé, szó szerint utolsó mentsvárként. TSMT tréninget kezdtünk el végezni Juhász Erika segítségével. Végtelen türelme és segítőkészsége mindig megnyugtatóan hatott, sok támogatást, bíztatást és elismerést kaptunk tőle. Csodáltam az ő és itt dolgozó kollégái türelmét, szakértelmét, ahogy a sérült gyermekekkel bántak. Kezdetben végigüvöltötte a tornát, de csinálnia kellett akkor is.

Én nem akarok nagy szavakat használni, de a változás már három torna után jelentősen érezhető volt. Először elfogadta a gyakorlatokat, majd egyre szívesebben csinálta, végül már ő segített lelkesen előkészíteni az eszközöket. Sokkal együttműködőbb lett, jobban bele lehet vonni a feladatokba minden téren, most már kisebb kéréseket teljesít, rámutat már dolgokra, figyelme óriásit javult, tud összepontosítani, játéktevékenysége is nagy változáson ment keresztül, szerteágazóbb lett, memóriája is sokat javult, kezdeményezőbb lett az emberekkel szemben, sóval értelmi képességei végre beindultak.

A legjobban várt változás pedig a kommunikációjában következett be. Egyre több szót, szókezdeményt, szótagocskát mond. Bár még nem beszél összefüggően, sok helyzetben megérteti magát. A nulla szintről eljutottunk oda, hogy már érdekli a beszéd. Ami hihetetlennek tűnik, de igaz : énekel, bár még nem szavakkal teszi ezt, de annyira jól adja vissza a gyermekdalokat, hogy dallamról, ritmusról mindenki felismeri. Muzikalitása, zenei memóriája csodás szerintünk. Hát most itt tartunk Danival, és tudjuk, még rengeteg feladat vár rá. De mi tudjuk,hogy honnan indultunk : egy zárkózott, értelmi sérült tüneteket mutató gyermektől és eljutottunk egy érdeklődőbb, nyílt, színes egyéniséghez, aki fejlődni akar!A változás hihetetlen, amire igazából az elején nem is számítottunk, nem mertünk számítani. Próbáltunk minden követ megmozgatni fejlődése-fejlesztése érdekében, s azt hiszem, a BHRG Alapítványnál megtaláltuk azt a segítséget, amire szükségünk volt. Az alapítvánnyal való együttműködés előtt bármit próbáltunk ki az értelmi képességek fejlesztése érdekében, nem nagyon segítettek Daninak. De az itt végzett TSMT tréning kezdete óta következtek be Daninál az óriási változások. Lehet, sőt biztos vannak kétkedők, én azonban kijelentem, nekünk nagyon sokat segített, sőt igazából ez a módszer segített csak eddig igazán. Ezentúl is rendületlenül hiszek az itt folyó munkában, és továbbra is szeretnénk, ha az itt elkezdett munkát tovább folytathatnánk, míg a végső siker el nem érkezik. Tudjuk, ez hosszú út még, de tudjuk azt is, hogy itt a megfelelő kezelést kapja Dani, és ez a legfontosabb.

Mindenkinek a legnagyobb elismeréssel tartozunk segítségéért!

Dani
Dani