Gábor 4040 grammal, 10-es Apgarral született. Világ életében nagyon izgő-mozgó és információ éhes volt és jelenleg is az. Mindig mindent tudni szeretne, mindenbe belekap, belefog, de sajnos abba is hagyja.

Amikor elkezdtünk úszásoktatásra járni, feltűnt, hogy a vele egykorú gyerekek sokkal hamarabb megértették a feladatokat, és ügyesebben hajtották végre. Ekkor elkezdtem sokkal jobban figyelni a gyerek viselkedését, mozgását, mondatait. Szóltam az óvodában, hogy mik a meglátásaim és kértem, hogy figyeljenek oda egy kicsit jobban a gyerekre. Kikértem a véleményüket, ők pedig teljesen megnyugtattak, hogy csak rémeket látok. Még hozzátették, Gábor nagyon mozgékony és “rongybaba” mozgása van, de nincs vele semmi probléma, okos. Kikértem logopédus barátnőm véleményét, aki viszont azt mondta, hogy ő is úgy látja, ahogyan én, nézessem meg a gyereket szakemberrel.

Ekkor jöttünk el a BHRG Alapítványba egy felmérésre. Kiderült, hogy a gyerek a korához képest egy kicsit el van maradva, megkésett érési fejlődésű és 50-75 % közötti a teljesítménye, de volt, amiben 50 % alatt volt. A tesztet végig láttam és olyan dolgok derültek ki, amelyekre nem is gondoltam, pl. ritmuskészsége is gyenge volt, de a fő gond a figyelem és koncentráció zavar. Továbbá kiderült az is, hogy keresztezett a dominanciája, az idegpályái lassabban szállítják az ingereket, ezért minden új inger/információ felfogásához több időre és erősebb ingerre volt szüksége. Általában egyszerre egy dologra tudott figyelni, az információk csak első részét fogta fel, pl. labdapattogtatáskor már nem tudott számolni is, vagy ha számolt, akkor nem tudta pattogtatni a labdát.

Fél évvel később kezdtük el a szárazföldi tornát heti két órában, plusz otthonra is kaptunk feladatokat, az úszást is tovább folytattuk. Kiegészítésként heti 1 órában járt zeneoviba (ahol ritmust és éneklést tanultak) és logopédushoz (ahol a kézügyességével, a logikájával és a figyelmével foglalkoznak).

Megint eltelt egy fél év és most indult be egy érési-ügyesedési folyamat, amely elég látványos, mind magatartásában, mind pedig figyelmében. Az óvónőket ismét megkérdeztem félév elteltével és ők is mondták, hogy éreznek jó irányú változásokat, főleg a figyelem terén.

Most már nagyon örülök, hogy nem hagytam annyiban a dolgot és eljöttünk az Alapítványhoz, mert nem mindegy, hogy a gyerek milyen esélyekkel indul neki az iskolának, és milyen élmények érik első, második osztályban. Szerintem, ha első időben rossz élményei vannak, az egész iskolai tanulmányaira negatívan hat. Mint kiderült a gyerek nem buta, hanem meg kellett tanítani figyelni, megérteni, feldolgozni, a megfelelő helyre tenni az információkat.

Az Alapítványnál segítőkészek és kedvesek, minden problémámat megbeszélhetem velük, és értékes információkat kapok mindig. Köszönöm.

Gábor
Gábor