Márk esetében a legfőbb gondot az jelentette, hogy nem tudott alkalmazkodni másokhoz, környezetéhez és emiatt nem tudott beilleszkedni az óvodai közösségbe sem. Nagyon nehezen viselt mindenféle szokatlan helyzetet, feszültséget, változást és azt az átlagostól eltérő módon reagálta le (dobálás, rohangálás, kiabálás, agresszió). Szinte állandó feszültségben élt, rémálmai voltak és váltakozó formában és intenzitással “tik” jelentkezett nála (köhécselés, arc dörzsölés, pislogás). Roppant öntörvényű volt, csak nagyon nehezen lehetett kezelni, vagy bármilyen formában irányítani. Nem vett részt az óvodai foglalkozásokban, játékokban.

Már majd egy éve jártunk a nevelési tanácsadóba, ahol nem tudtak segítséget adni. Amikor megvizsgálták Márkot először csak véletlennek gondoltuk, hogy alapvető gyakorlatokat nem tudott megcsinálni. Persze addig is tudtuk, hogy az átlagosnál ügyetlenebb volt a nagy mozgása, hogy állandóan esett-kelt, mindenen átgázolt, hogy nem szeretett a játszótéren, az udvaron a többiekkel játszani, hogy mindig minden széttörött körülötte, de úgy gondolta mindenki, hogy ez az átlagosnál nagyobb méretei miatt volt. Megdöbbentett minket, hogy milyen objektíven lehet mérni a mozgásokban a lemaradások mértékét. Ez olyan meggyőző volt számunkra, hogy rögtön megértettük a fejlesztésre szükségességét, és biztosak voltunk abban, hogy ennek a legjobb módját itt a BHRG Alapítványban találhatjuk meg.

Először egyéni tornával kezdtük otthon nap, mint nap. Szörnyű volt. Hihetetlen ellenállás volt Márkban az ellen, hogy olyan gyakorlatokat csináljon, amiben érezte, hogy sikertelen. Mégis a mozgásfejlődése láthatóan beindult, de nem volt partner a tornában se nekünk, se terapeutának. Az első néhány hétben a viselkedésében nem sok javulás látszott.

Aztán ugrásszerű lett a fejlődése a tornagyakorlatokban, ekkor érték őt is először igazi sikerélmények és innentől kezdve sokkal szívesebben tornázott. Elkezdtük a csoportos szárazföldi (TSMT) és vízi tornát (HRG) is. Nagyon sokat ügyeskedett és már élvezte is a mozgást. Márk viselkedése a sikerélmények hatására viharosan megváltozott és egy olyan önmagát erősítő pozitív változás kezdődött meg ezen a téren is, ami az alábbi eredményeket hozta: sokkal kezelhetőbb lett, beilleszkedett a közösségbe, barátokat szerzett, ritkábban vannak furcsa reakciói (nem dobál, nem futkos), a “tikes” tünetei teljesen megszűntek, sokkal nyugodtabb, nincsenek rémálmai, szeret mozogni, biciklizni, a többiekkel játszani az udvaron. Összességében egy kiegyensúlyozott, boldog kisfiú lett.

Ez a javulás most is napról-napra érzékelhető és remélhetőleg tovább fog folytatódni.

Köszönjük ezt Önöknek.

Márk
Márk