6-12 hónapos kor

A 6-9 hónapos életkor nagyon fontos korszak a csecsemő fejlődése szempontjából: rendkívül aktív; látványos változások jönnek létre a mozgásában, értelmi képességeiben. A mozgásban a forgás után kúszás, mászás és felülés következik. Fontos, hogy a csecsemőnek legyen lehetősége biztonságos térben sokat mozogni, gyakorolni a kialakulóban levő képességeit és kapjon erre visszajelzést környezetétől is. A mosolyok, bíztató, hívogató szavak a cselekvés újra próbálására, begyakorlására ösztönzik őt.

A függőleges testhelyzetben felszabadulnak a karok a kutató manipulációra, lehetőség adódik a tárgyak tulajdonságainak részletes megfigyelésére, „megvizsgálására” és az élmények megosztására a tárgy átnyújtásával, hangadással. A gyermek szem-kéz koordinációja jó, két tárgyat össze is tud ütögetni. Két-, illetve három ujjal csippentve tud fogni; figyeljük meg kézmozgásai pontosságát apróbb tárgyakkal, ételdarabokkal való manipuláció közben is (kenyérfalat, mazsola, kekszdarab)! Leeső tárgyakat képes követni a szemével. 

Különbözőképpen viselkedik az ismerős és idegen személyekkel; megtanul félni. Legyen lehetősége a csecsemőnek a számára biztonságot jelentő személy közelében lenni ilyen helyzetekben!

Élvezi a kukucs játékot. Ezt játszhatjuk öltöztetés, vetkőztetés közben is a ruhadarabjaival; játszhatjuk fekve és ülve is.

A csecsemő a hangforrás irányába fordul, keresi azt; különbséget tud tenni a hangok között. Hangadására jellemzők a mássalhangzók (p,b,m,t,d,n, h,f,v,k,g,j) és a kettőzések (papa, mama, mámá, búbú, bábá, dádá, stb.).  A ciklizálás során a beszéd ritmusát gyakorolja, beszélget (halandzsázik). Válaszoljunk kezdeményezésére és kezdjünk mi is kommunikációt, amire ő is válaszolhat. Képes felfigyelni a nevére.

A csecsemő szívesen nézi a tükörképét, mosolyog rá. 

9-12 hónapos korban a csecsemő egyre ügyesebb lesz a mozgásokban, már képessé válik a felállásra, az időszak végére bútorokba kapaszkodva elkezdhet oldalra lépegetni, egyesek önállóan próbálnak megállni néhány másodpercig. Ehhez biztosítsuk a megfelelő környezetet, de semmiképpen ne ösztönözzük a mozgásban olyan helyzetek létrehozására, amire ő önállóan még nem képes! Ne állítsuk fel ideje korán, hiszen saját ritmusában fejlődése előkészíti izomzatát a következő mozgásfejlődési fázisra, ha viszont enélkül kerül bizonyos testhelyzetekbe, izomzata még nem alkalmas arra, nem képes megtartani testét, csontjaira túlzott terhelés hárul és hiányzó tapasztalatai miatt fokozott bizonytalanságot élhet meg, könnyebben kerül balesetveszélyes helyzetbe, ami visszavetheti fejlődésében. 

Miközben a felfedező csecsemő állandóan mozgásban van, egyre szélesebb körű tapasztalatai és ismeretei lesznek az őt körülvevő világról. Legyünk körülötte, és tegyük lehetővé, hogy biztonságos körülmények között a lehető legtöbb tapasztalatot szerezze, miközben hagyjuk őt önállóan is játszani! Hagyjunk időt a felfedezésre; hiszen szívesen kipakol, bepakol, kísérletezik. „Munkája” közben és egyéb helyzetben is egyre többet halandzsázik, beszélget.

Tárgyállandósága kialakult. Kérésre ismerős tárgyakat – segítség nélkül – megmutat, odaad.

A 12 hónapos csecsemő egyszerű mozdulatot képes utánozni (taps, integetés); szívesen játszik bújócskát, hahotázva, óriási élvezettel reagál az őt kereső izgalmas hangjára.

A hozzá beszélő felnőttel tekintetkapcsolatot tart, odafigyel rá. 

Öltöztetésnél segít; iváskor megtartja a poharat.

A 6-12 hónapos kor látványos időszak, sokat változik a csecsemő mozgásos és értelmi képességeiben, hangadásában, pszichés státuszában.  Segítsük fejlődését kellő körültekintéssel, nagy türelemmel és sok kommunikációval, miközben biztosítjuk az önálló felfedezés lehetőségét!