Segítség a szülőknek a tünetfelismerésben

 

AMIRE ÉRDEMES FIGYELNI
Észrevételek 3 hónapos – 7 éves korú gyermekekkel kapcsolatban
3 hónapostól 1 éves korig

¨ eltérő az izomtónusa (túl laza vagy feszes)
¨ aszimmetrikus a tartása
¨ megkésett / eltérő a mozgásfejlődése
¨ nem, vagy nehezen nyúl a tárgyakért
¨ rövid ideig képes csak felvenni a szemkontaktust
¨ hangokra „furcsán”, vagy nem reagál
¨ nem gagyog, nem gügyög
¨ nehezen megnyugtatható
¨ alvászavaros
¨ gyarapodási problémái vannak

1 éves kortól 3 éves korig

¨ már megtanult járni, mégis sokat esik-kel
¨ sokszor üti be magát, nekimegy dolgoknak
¨ „lábujjhegyezik”
¨ „hiperaktív”
¨ nehezen irányítható, akaratos, öntörvényű
¨ nehezen alkalmazkodik új helyzetekhez
¨ megkésett a beszédfejlődése
¨ érdeklődése nehezen felkelthető, fenntartható
¨ nem nézeget könyveket
¨ szegényes szókinccsel rendelkezik

3 éves kortól 7 éves korig

¨ ügyetlen, esetlen, darabos a mozgása
¨ nem szeret hintázni, nem mer mászókára mászni
¨ maszatolva eszik
¨ nem szeret rajzolni
¨ problémái vannak az öltözködéssel
¨ gyakran vannak dührohamai
¨ agresszív a viselkedése
¨ nehezített a beilleszkedése, szabályelfogadása
¨ nem játszik a korosztályával, zárkózottan viselkedik más gyerekek között
¨ nem tudja a testrészeit

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

 

 

„Nekem az az első vizsgálat meghatározó élményt jelentett. Nemcsak a fejlesztések további menetére gondolva, hanem – és elsősorban – a kisfiammal való kapcsolatom alakulásában is. Egy jelentéktelen momentumnak látszó dolog történt: az egyik szakember kedvesen mosolyogva megkérdezte, felveheti-e Mátét. Persze – válaszoltam azonnal szintén mosolyogva, de nehéz megfogalmazni, hogy akkor mi zajlott le bennem néhány pillanat alatt. Eddig ilyet soha senki nem kérdezett tőlem. Máté egy eset volt, akivel egyértelműen ezt meg azt csinálni kellett és nyilván én mint kötelességtudó anyuka átengedem „szabad felhasználásra” az Esetet. Megdöbbentő volt a felismerés – katartikus. Először vett minket egy szakember emberszámba, először éreztem, hogy Mátéban meglátja a kisbabát – az embert… Abban a furcsa, valóságból kissé kiragadott lelkiállapotban nem jegyeztem meg, ki volt az. Most sem tudom, de azóta is hálás vagyok neki, mert tőle kaptuk vissza a megtépázott méltóságunkat. Attól kezdve tudtam Máténak tudatosan is az édesanyja lenni. Köszönöm neki!”

Borbély Sjoukje és Kovács Andrea: Partnerek lehetünk-e a szülő és szakember közötti kapcsolatban?
Fejlesztő pedagógia: pedagógiai szakfolyóirat 23. (4–5) 2012. év