HIPERAKTIVITÁS, FIGYELEMZAVAR

A hiperaktivitás szó jelentése “túlműködés”, “felülműködés” (görög: hyper, azaz: “túl” ; latin: actio, azaz: “cselekvés”).
Több tudomány is használja a kifejezést valaminek a normálistól eltérő, túlzott aktivitására. Ellentéte a hipoaktivitás.A hiperaktivitást a köznyelv gyakran a “rossz gyermek” szinonimájának tartja, pedig korántsem erről van szó. Egyáltalán nem minden rosszalkodó gyermek hiperaktív.A kórkép teljes neve – figyelemhiányos hiperaktivitás zavar – már többet elárul a probléma valós jellegéről. A hiperaktivitás tünetegyüttesét elsőként Hoffman írta le, még az 1840-es években, majd 1902-ben G. Still “moral dyscontrol” szindróma néven jegyezte le. Későbbiekben “minimal brain damage”-nek is nevezték ugyanezt, feltételezve, hogy minimális agyi károsodások állnak a probléma hátterében. Ezt a további vizsgálatok azonban nem támasztották alá, az esetek többségében nem sikerült kimutatható eltérést igazolni az agyban.Jellemzően az első tünetek kisgyermekkorban kezdődnek, megnehezítve az óvodai beilleszkedést, de a súlyosabb problémák a beiskolázással jelentkeznek. Többnyire nevelési tanácsadók, házi gyermekorvosok irányítják szakrendelésre a problémás gyerekeket.

A hiperaktív gyermek általános tünetei: