Fenyősi Fanni gondolatai az Együtt a gyermekekért konferenciáról és az SNI SULI Expo-ról

Március 28-a egy népszerű nap volt a konferenciák szempontjából, mivel aznap két fontos esemény is zajlott: Egyrészt a régen várt Esélyt a gyermekekért konferenciát szervezte meg a BHRG Alapítvány, másrészt az SNI SULI Expon is volt egy szekciója a TSMT®-nek.

Az Együtt a gyermekekért – Közösen a hátrányos helyzetű gyermekek jövőjéért konferencián megint az a lelkesedés fogott el az előadókat hallgatva, mint amikor a Szabadegyetemen egy-egy innovatív, saját szakmájában kiemelkedő előadó prezentál. Az Alapítvány három sarokköve – az Országos Terapeuta Találkozó, ahol a TSMT® terapeuták évente egyszer személyesen is látják egymás, és a saját világunkban elmerülünk – illetve az őszi Szabadegyetem, ahol mindig egy szakmai továbbképzés zajlik új, minket, terapeutákat érintő témákban. De ez a konferencia a külvilágról adott hírt, és a Védőangyalok hátrányos helyzetű gyerekeknek nyújtott korai intervenciója miatt a saját társadalmukban is elhelyezett minket.

Voltak szívhez szóló történetek L.Ritók Nóra és Berki Judit részéről, jó áttekintés a koragyermekkori intervenció fontosságáról Bata Boglárkáról, és két oktatásügyi esélyegyenlőséget taglaló előadás Lannert Judittól és Kende Ágnestől, akik annyira profin fogták össze ezt a hatalmas témát, és emelték ki a szerintük megoldást jelentő változtatásokat, hogy azt csak utólag értettem meg, mennyire lehetetlen feladatot kértünk tőlük, és mennyire jól át tudták adni ilyen rövid idő alatt a lényeget.

A civileknek nem működtetni kell a világot, hanem szebbé tenni.

Azok az otthonról hozott esélykülönbségek, amik a hátrányos helyzetbe született gyerekeket megakadályozzák a továbbtanulásban, a szegénységből való kitörésben, már a korai években jelentős hátrányt okoznak a gyermekek idegrendszerének fontosabb – a figyelemért, tanulásért felelős – részeiben.
A Védőangyalok a TSMT® módszerrel sikeresen tudják ezt a hátrányt csökkenteni, HA, és csak akkor, a társadalom támogatja a szülőket, családokat, pedagógusokat is, és mindent elkövet azért, hogy a szegénység többi faktora ne csökkentse ezeket az eredményeket.

Egy érdekes kontraszt volt ezek után egy másik világba csöppenni az SNI Suli Expo konferenciáján, ahol jellemzően szakemberek vettek részt olyan előadásokon, amik a neurodiverzitást járták körül. Ez egy másfajta kihívás – hiszen az első konferencián a szegénységet fenntartó rendszerek miatt többnyire átlagos idegrendszerű gyerekek szenvednek hátrányt, a másik konferencián az átlagostól jobban eltérő, és emiatt nehézségekkel, hátránnyal szembesülő gyerekeket próbálnánk a rendszerbe illeszteni, és a rendszert rugalmasságra, elfogadásra bírni úgy, hogy közben megtaláljuk a közös utat a szabályok és az egyéni szabadság között.

A TSMT®Modell küldetése, hogy térképet adjon minden szülőnek a saját gyermekéhez, a LongiKid® vizsgálaton keresztül egy szenzo-motoros szemléletet tudjon terjeszteni, ezzel segítve a szülőket abban, hogy jobban megértsék, elfogadják gyermeküket. Ez azonban csak az első lépés, hiszen ha a gyermek térképe azt mutatja, hogy nehezen boldogul a mai világban, akkor eszközt is ad a szülők kezébe a gyakorlatokkal, hogy magabiztosabbá, boldogabbá váljanak ezek a gyermekek. Ugyanakkor ahogy a hátrányos helyzetű gyermekek esetében az oktatásnak és a társadalomnak kell jelentős megújuláson átesnie, a neurodiverzitás világában ugyanez elmondható – és ez volt ennek a napnak a közös metszete: olyan emberekkel találkozni a konferencián, akik az életüket teszik fel arra, hogy egy jobb világban éljünk és alkossunk.

Külön megemlíteném még azt a két profi csapatot, akik lehetővé tették, hogy az egyik konferencia létrejöhessen, a másikon pedig részt vehessünk. A BHRG Alapítvány munkatársai hónapokon át dolgoztak, hogy a sorozatban első konferencia sikeres legyen, a TSMT® Modell munkatársai, és a standban résztvevő kollégák szintén rengeteg energiát tettek bele abba, hogy még a nap végére is jusson minden érdeklődőnek egy mosoly, és lelkes válaszok.

Jutalmunk, hogy folytathatjuk.