1988-ban végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen; 1992-ben szakvizsgáztam csecsemő- és  gyermekgyógyászatból.Szakmai utam során először a szülési sérülésekkel foglalkoztam, majd a beszédfejlődés, az anyanyelv elsajátítás, az olvasás, írás elsajátítása, a tanulási folyamat érdekelt. 1992-től foglalkozom megkésett beszédfejlődésű, tanulási nehézséggel vagy mozgásfejlődésben való elmaradásokkal küszködő gyermekekkel. Sok diszciplina kutatási eredményeit követem, melyek kapcsolatba hozhatók a gyermeki idegrendszer fejlődésével, különösen a mozgás- és anyanyelvfejlődéssel. A mozgás-hallás-beszéd területén figyelem azokat az összefüggéseket is, melyet a keleti orvoslás, vagy alternatív medicinába sorolt diagnosztikus vagy terápiás eljárások tártak fel. Kifejezett figyelmet fordítok a biomechanikai összefüggésekre, a microbiommal kapcsolatos eredményekre. Kezdettől sok kapcsolatom volt – és a mai napig intenzíven tart – különböző mozgásterápiákkal foglalkozó alapítványokkal.  Az évek során ezek a kapcsolatok egyre szorosabbá váltak, kölcsönösen átadtuk egymásnak a tapasztalatokat, megfigyeléseket. Oktatóként segítem munkájukat a terapeuta képzéseikben. Az anyanyelvfejlődéssel szorosabb kapcsolatba Gósy Mária professszor asszony beszédpercepció diagnosztikai képzésén kerültem. A kötődés nagyon szorossá vált, 1995 óta több ezer gyereket vizsgáltam, és fejlesztettem. Óriási tapasztalat gyűlt össze a kórtörténeteik, az iskolai életükkel kapcsolatos kudarcaik és sikereik megismerése által. Láttam füzeteiket, hallottam, hogyan olvasnak, vizsgáltam hallásukat, teszteltem beszédfeldolgozási folyamataikat. Láttam, hogy mitől szoronganak, elmondták álmaikat, félelmeiket.Lehetőségem volt átolvasni a magukkal hozott vizsgálatokat, véleményeket, így egyre jobban beleláttam a pedagógiai diagnosztikába, egyre jobban értettem, mire van szükségük a pedagógia területén dolgozóknak, mi az, ami hiányzik a képzésükből, mi az, ami kívül esik kompetenciájukon, mi az, amiben közös gondolkodásra van szükség. Egyre jobban értettem, hogy mit is várnak az orvosi diagnosztikától. Az érzékelés-észlelés szoros, ám mégis szétválasztandó folyamatainak vizsgálata egyre nagyobb jelentőséggel bírt. Fokozatosan egyértelművé vált, mi lehet a gátja egyes esetekben a különböző fejlesztések hatékonyságának. Számos iskolában, konferencián tartottam előadást pedagógusoknak, logopédusoknak, hívtak pedagógiai szakszolgálatok szakmai napjára, logopédiai napok szakmai programjára, tanítók konferenciájára, helyi-, regionális-, országos rendezvényekre itthon és Szlovákiában is. Részt vettem az országos hatáskörű “Végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni küzdelem cselekvési tervének” kidolgozásában.  A vizsgált gyerekek szülein kívül több ezer szülővel találkoztam szülőknek szóló előadásokon iskolákban, óvodákban, vagy egy-egy település által rendezett rendezvényen.Az online workshop olyan törekvés, amelyben szakemberekkel, érdeklődőkkel osztom meg mind az elméleti, mind a gyakorlati tapasztalataimat. Közzé teszem azt a tudást, amivel az érdeklődők el tudnak igazodni a diagnosztika útvesztőiben és a terápiák sokaságában.Küldetésemmé vált, hogy felhívjam a figyelmet mindazokra a tényezőkre, melyek nehezítik a gyermekek anyanyelv elsajátítását, valamint az írás és az olvasás sikerességét.  Célom, hogy felhívjam a figyelmet azokra a globálisan megjelenő újabb és újabb nehezítő körülményekre, melyekhez a felnövekvő generációk idegrendszerének alkalmazkodnia kell.