Gregersen- Labossa Ágnes

Pályafutásomat tanítónőként kezdtem, immáron 29 éve. Hamarosan rájöttem, hogy minden gyermek egy külön világ, és a fejlődésük is eltérő ütemben történik. Ehhez kevésnek éreztem a tanítói tudásomat és a fejlesztő pedagógia irányába fordultam, hogy azoknak is segítséget tudjak nyújtani, akik nehezebben veszik az akadályokat a tanulási folyamatokban. Így találkoztam a mozgásterápiákkal, és határoztam el, hogy ezen az úton folytatom tanulmányaimat, mert szerintem az egyik leghatékonyabb módja a segítésnek. Ma már csak mozgásfejlesztéssel foglalkozom és látom , hogy milyen szerencsések azok a gyerekek, akiknek a szülei pénzt és energiát áldoznak azért, hogy gyermekük fejlődése minél zökkenőmentesebben haladjon. De mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek nem adatott meg ez a szülői támogatás, akik, akár már csecsemő koruk óta hátrányt szenvednek? Ott is szükség van a segítő kezekre, a támogató környezetre. Nagyon szép és fontos kezdeményezésnek tartom, hogy a BHRG Alapítvány ezt felvállalta és segíteni akar ott is, ahol ez nem a mindennapi élet természetes velejárója. Azért jelentkeztem önkéntesnek, hogy mi lehessünk az alapítvány kinyújtott kezei, akik segítenek a rászoruló gyerekeknek abban, hogy az életük során szárnyalhassanak és azzá váljanak, ami az álmaikban van.